Ma, azaz 2005. január 16-án volt az idei év első bichon találkozója a budapesti hajógyári szigeten fantasztikus szikrázó napsütéses időben.

Már a szigetre érkezéskor a parkolóban lehetett látni ki érkezett a talira: több kocsiból is kutyástul száltak ki a gazdik. Vicces volt, hogy mivel több kutyát ismertem a fényképéről, igy a gazdikat a kutyák alapján tudtam beazonositani. A tali-helyre érve fantasztikus volt a látni, hogy a rengeteg szabadjára engedett apró eb rohangál önfeledten, mig a gazdik boldogan, megelégedetten gyönyörködnek bennük. Ennyi hasonló kutyát igy együtt futkosni még sosem láttam. Egyetlen összemorduláson kivül a 2 órás ottlétünk alatt egy ugatás sem volt, ami igy utólag kicsit furcsa. Nem volt verekedés és veszekedés. Viszont volt nagy szimatolás, ugrabugrálás, rohangálás. Axy mikor lekerült a póráz végéről, eliramodott mint akit kilőttek. Bele a kutya és gazdi tömegbe, és ezen a társaságon keresztül rohangált fáradhatatlanul a találkozó végéig. Az elején féltem, hogy elszalad, vagy esetleg összekap valamelyik társával, de nem. Hihetetlen összhangban futkostak és játszottak, ismerkedtek a kutyák. Axy igyekezett egyetlen egy fajtársát sem kihagyni az alapos megszimatolásból. A bőség zavarával küszködött. Hozzám a gazdájához még véletlenül sem jött a hivásra. Ha megközelitett akkor felémiramodott majd a közelembe érve nagy kanyart vágott le és elsöpört mellettem olyan iramban, hogy lehetetlen volt elkapni, pedig próbáltam. És ez a kanyarodós elrohanást a gazdája mellett néhányszor megismételte nagy élvezettel, a nézelődők nagy mulatságára. A többi kutyácska rendesen a gazdája körül sertepertélt, vagy legalábbis nem távozott messzire. De Axy bátor és edzett vidéki kutyaként hol itt, hol ott tünt fel meg nem állva.

Nagyon jól éreztük magunkat! És megfogadtam, hogy minimum évente egyszer el kell menni egy ilyen találkozóra! Mert megéri!!!

Fényképeket itt láthatsz a taliról.