A közmondás mint tudjuk azt mondja, hogy "amelyik kutya ugat, az nem harap". Ezt vallom én is, mert amig az eb el van foglalva  az ugatással addig mást nem tud csinálni ugyebár. Mert két dolog ugye egyszerre nem megy.

Néhány "kedves" szomszéd a lakótelepen - nem a közvetlen szomszédok, azok imádják Axy-t - szóval a lakótelepen furcsán viszonyulnak a kutyákhoz. Zavarja őket, ha elvakkantja magát bármelyik kutya is. Na az én Axym, az ilyen ellenszenvet tápláló egyéneket meg kifejezetten nem szereti, és irgalmatlan vad ugatással szokott reagálni a megjegyzéseikre. Persze a megjegyzéseket az ilyenek akkor is megteszik, ha az eb siri csendben van és meg se nyikkan. (ezek a kedves szomszédok alapjáraton nem szertik a kutyákat, azt hiszem ez az alapvető problémájuk). Akkor meg ha már bottal (!) táskával fenyegetőznek az eb felé, illetve kővel hajigálják, hát azt már a kutya sem tűri - amit nem is csodálok. Mert ok nélkül egy esetleges szaglászás miatt ilyen patáliát csapni.... Na de szerencsére Axy furfangos, és az ilyen "ismerősök"-nek, már ismerve az erőfitogtatásukat, tisztes távolságból szokott feleselni. Minél jobban fenyegetik és minél jobban igyekeznek belerúgni (!), annál jobban ugat. Hiába mondom,hogy hagyják, mert ha hergelik az csak annál rosszabb.... a kutyával jobban szót lehet érteni mint a kutyariogatókkal.

Na, a minap már csak két apró vakkantással ment el egy ilyen kedves ismerős mellett, amelyik erre "kedvesen" odaszólt, hogy "vigyázz magadra mert kolbászt csinálok belőled!". Én csak annyit tudtam mondani, hogy "miért pont belőle, az én kiskutyámból?". Az egy méterrel odébbálló másik lakótárs csak ránk nézett nagy csodálkozva és annyit mondott halkan: "Fene a gusztusát!"