Sosem hittem volna, hogy egy ilyen apró kutya, egy pincs is lehet jó házőrző. Ráadásul hatásos házőrző!

Hiszen erre aztán igazán senki sem tanította! De valahogy tökéletes házőrzőnek bizonyult az eb. Ha idegen merészkedik a lépcsőházban, legyen akár 2 emelettel lejjebb is, azt is jelzi. Ha meg a vízóraleolvasó, vagy postás jön.... Na akkor aztán vehemens ugatásba kezd, olyannyira, hogy nagydarab férfiembereknek is inába szált már a bátorságuk ettől a kis ugató hógolyótól.

És ami a legfurcsább számomra (a gazda számára) az a következő eset volt tavaly nyáron.

Nagybácsimnál nyaraltunk, természetesen kutyástul. Nagyon jó volt, mert Axy szabadon bóklászhatott naphosszat a kertben, csak arra kellett vigyázni, hogy ne menjen be a dobermanok kenneljébe, ill. ne menjen túlságosan közel a keritésükhöz - nehogy megkóstolják.

Egyik nap éktelen ugatásra figyeltem fel. Futok a hang irányába, hát mit látok? Egy jólmegtermett férfi áll a kapuban, megdermedve, moccanni sem mert, Axy meg kitartóan ugatja. Hát a vízóra leolvasó volt, aki mit sem sejtve benyitott a be nem kulcsolt kapun. (Mondjuk ilyen házőrző mellett minek kulcsra zárni egy ajtót?) Aztán kiment valami papirokért az autójához, de az eb követte, és rendületlenül ugatta az idegent. Aztán megint lecövekelt a kapuban, beljebb nem jött volna semmi kincsért sem, és kiabálni kezdett, hogy segitsek már ugyan rajta, mert a kutya nem engedi egy lépést sem mozdulni. Hihi - az én apró kis ölebem! Miután megfogtam a "vérebet", elcsendesedett és már csak figyelmeztető vakkantásokat küldött a szegény munkáját végző vízóraleolvasó felé, aki gyorsan végzett és méggyorsabban távozott.

Szóval Axy nemcsak itthon, de nyaralás alatt még idegenben is rendesen védi a családot!