2001.december 25-én születtem és 8 hetes koromtól vagyok a gazdámnál.

Teljes nevem: Beauti Puppy Béci. Csak a gazdim nevezett el Axynak, mert nem akarta az utcán meg a kertben a Béci nevem kiabálni, márcsak azért sem, mert a kertszomszédunkban 2 Béla nevezetű is lakik. Mármint emberek. És hát még azt hinnék, hogy nekik kiabál :D

Mint ahogy a bevezetőben már emlitettem, 2001. december 25-én születtem, Cibakházán. Tenyésztőm: Magyar Henriett. Amint a fényképen is látjátok, barna-fehér szőrzetem van, bár a kölyökkori barna foltjaim szép világos barnára fakultak mire felnőttem. Tetkóm is van!!! Nagyon menő.

A gazdámhoz nagyon kalandosan kerültem:

A gazdám unokahuga megfőzte a nagymamáját, hogy legyen egy kutyusa. Kinyitotta a kutyás újságját, és az apróhirdetések közt az egyik lap alján egy kétsoros rövidke hirdetésre bökött, hogy márpedig neki innen kell kutyus. Fogalmuk se volt milyen egy bichon havanese.  A kislány önállóan telefonált a tenyésztőmnek és megkérdezte, hogy milyen vagyok, milyen leszek és mibe kerülök, stb. Aztán a gazdám is felhivta a tenyésztőm (mert egy felnőtt szavára is szükség volt), és megegyeztek, hogy másnap átadnak az új gazdimnak. Mindez egy péntek este történt.

A gazdámék nagyon féltek, mert kan kutyát akartak, és már csak én egymagam voltam kan az alomból. Igy választási lehetőségük sem volt, és nem is láttak mielőtt igent mondtak rám. Zsákbamacska voltam a számukra :) 

(Arról nem is beszélve, hogy a kosztpénzen vettek és a kifizetésem után összesen 500 forintjuk maradt - bátrak voltak - de azt hiszem én vagyok életük legjobb befektetése:)

A tenyésztőm meg nem is nagyon akart odaadni,eladni, mert tenyész-kannak akart megtartani, azért is voltam a kanok közül én a "maradék".  De a gazdimék addig könyörögtek és bizonygatták, hogy nagyon jó helyem lesz és nagyon fognak törődni velem, hogy mégiscsak eladtak.

Szombat délután már meg is érkeztem az új gazdámékhoz. A gazdám amikor meglátott a szállitó boxban - belémszeretett.  Aztán szép lassan mindenkit az újjam köré csavartam. Mert nagyon édes picurka, élénk, nagyon kíváncsi és egyáltalán nem félénk kölyök voltam. 

Aztán a gazdám unokahuga egyszer nagyon megharagudott, mikor először lenyiratták a szép nagy szőrömet és azt mondta, hogy már rövid szőrrel nem is kellek neki. Igy lettem a nagynénje azaz a gazdám kutyája. De azért a kisgazdim szeret továbbra is, a mostani gazdim meg nagyon-nagyon imád.

Hát így kerültem a gazdámékhoz.