[Friss hozzászólások] [13-1]
Sziasztok
Félévkor kapok majd egy kutyust a szüleimtől. Csak egy kérdésem lenne, hogy aki a lakásban tartja a kutyáját attól azt szeretném megkérdezni, hogy ő a lakása mely pontjába altatja, és amikor iskolába megy akkor ki viszi le sétálni vagy ijesmi!
Szóval ha tud valaki az válaszoljon! |
SziasztokT Nekem is van egy édes Bichonom, Most lesz a névnapja, Lucának hívják. Sajnos elég szomorúan teltek a napjaink mostanában,mert nagyon beteg lett, de szerencsére felépült és a névnapját mostmár újra boldogan várjuk. Ő egy hiperaktív kiskutya, a társaság közepe és válogatott eszközök nélkül ki is vívja magának ezt a helyet. Mindezek mellett roppant okos, mert nagyon megértő velem, az egyetlen hely ahol nem követeli a figyelmet, ha leülök az íróasztalhoz és tanulok, hogy honnan tudja, azt nem tudom. ilyenkor kipiheni magát és tanulás után jöhet a játék. Nekem ő lett a mindenem és a családom is nagyon szereti.
baby-babyborn |
| Szijjasztok!
Egyszer sajnos elkóborolt az én kiskutyám - Fiffi -> aki törpeuszkár volt :( Nagyon szerettem, de amikor már az 5. nap kerestem a faluban feladtam a reményt. remélem jó helyre került és jó emberek fogatták be! Másnap anyuékat vártam a suli előtt. A 10. percnél azt mondtam magamban ,,Biztos dugó van azért késnek.''- de sajnos még a 20. perc utánsem jöttek! Kezdtem aggódni.-> így hát visszamntem a suliba és a gazdasági irodában felhívtam a munkahelyüket -ahol anyu az adminisztrátor més apu az áruházvezető- , de azt mondták hogy nincsenek ott,mert mind a ketten elmentek valahova, mert anyukám autója még ott van és apujéval ketten elmentek és azt mondták hogy nem aggódjak biztos hamarosan megérkeznek! Kicsit megnyugodtam , bár még mindig izgultam hogy hol lehetnek!
Amikor már 1 órája ott álltam az iskola előtt nagyon paráztam hogy nem esett-e bajuk!
Fél óra múlva megérkeztek! Eddig tartogattam a könnyeimet. Amikor megállt a Peugeott odarohantam és megölteltem anyut és kicsordult a könnyem!Anyu azzal magyarázta az estet, hogy Kocs nagyon messze van és nem is gondolta volna hogy 4 óráig tart az út oda-vissza! nem tudtam miről beszél,ekkor megpillantottam egy kicsi fehér pöttöm kutyuskát. :D
Először nem is tudtam mit mondjak.Adtam gyorsan egy puszit anyumnak és magamhoz vettem a pici kutyuskát.Már nem is bántam higy késtek a szüleim!ez a kis pöttöm egy bichon havanese volt!
Először nem tudtam hogy milyen nevet adjak neki!Mivel kisfiú volt a barátnőm elnevezte Fütyinek !:D De mégsem adhatram neki ezt a nevet! Hisz kiröhögtek volna a faluban ha azt ordítom hogy -,,Fütyi! gyere befele!''-
Láttam egy mesesorozatból az egyik rászt, amiben ugyanilyen kis fehér maszat kutya volt és onnan elneveztem:
Kvinszinek!
Tehát, Kvinszike már 2 éve boldogít -> főleg ha összekeni az ágyamat amiután bejön akinti sárból :D De nem lehet egy ilyen kis maszatra haragudni! Már ha egyszer azért jött be hogy felkeltsen :D
Azóta rengeteg mindenre megtanítottam, pl: ülni,feküdni,borulni (ilyenkor hanyatt vágja magát és mókásan hempereg), még létrát mászni is tud, ezen kívül mdolgokra felugrani is megtanítottam meg amikr az apukám által vezetett boltba jön a pénzért a hapsi mindig megugatja :D mert anyukám, amikor én iskolában vagyok beviszi magával a boltba és az iroádjában fexik a saját kisa kosárkájába :),ha kedve van játszik a játékaival és amikor megjövök nagyon tud örülni :) azután hazamegyek vele együtt :)
Sajnios mostanába nincs rá sok időm mert 7.-be járok és sok a dolgom!
De azért mindig szánok rá 1-2 órát hogy játszak vele,megfésüljem, megmossam a tapikáit, dédelgessem simizzem stb.. :)
A kis paszatom múltkor valahogy felmászott a konyhapultra és szétszabott egy PZS-t :)
Szedegethettem utána a darabkákat :) de nem lehet rá haragudni :D hisz olyan kis arany fülike :D
Most is itt ül és bambulja hogy mit csinálok ezen a kis bigyókon és mi villog azon a négyszögletes dobozon ami mellesleg a monditor :)
Dorcy és
Kvincyke :) |
Tegnap lementem a tesómmal a sportpályára.Apukám még aludt a mostoha anyukám meg főzött.A sportpályán katonák voltam meg mindenféle katonai eszköz,tankok,kocsik,orvosi kocsi.12:15 körül jött apukám és azt mondta:Gyertek megyünk el!!-Hova?kérdeztük.Megyünk Békéscsabára.-Minek???-Kutyáért!!!!!!.És én erre az ölébe ugrottam örömömben!!Már nagyon rég szerettem volna egy kutyát!Mindig is arról ábrándoztam ,milenne ha.....Örömömben sírtam!!:)
Hazamentünk,ebédeltünk,és elindultunk Békéscsabára a kutyáért!16.00kor értünk oda és 21:00kor értünk haza!!Tegnaptól van egy kutyusom.Fiu és Bendegúznak hívják.(Beni,Bendzsi) |
| Négy éve történt, hogy nyáron szokás szerint a nagyiéknál nyaraltam, de sajnos ismét eljött az ősz.Már vártam anyuékat, takarítottam a szobát, amiben aludni szoktak, mikor a nagybátyám szólt hogy egy kis látogató érkezett hozzánk.Kimentem, és a bejárati ajtó előtt ott áltak a szüleim, és egy ici-pici kiskutyát szorongattaka kezükben.Nagyon rég rágtam anyuék fülét, hogy szeretnék egy kiskutyát, de ők azt mondták, hogy szó se lehet róla, ezért el sem akartam hinni, hogy ez a bichon havanese fajtájú kutyus az enyém.Barnika-mivelhogy így neveztük el barna színe végett-már négy éve van velem és teszi szebbé a hétköznapjaimat.Megtanítottam őt mindenre, és bár egy kicsit makacs, mivel az anyja génjeit örökölte, de azt hiszem kijelenthetem, hogy egy "művelt" kiskutyát faragtam belőle, márpedik jól nevelt kutyával-ezt bármelyik kutyatulajdonos igazolhatja-könnyebb az élet.Barnikának mindent elmondhatok, megvigasztal, ha bánatos vagyok, ő a legjobb barát, benne sohasem kell csalódnom.Ezúton is szeretnék sok-sok boldogságot, egészséget, hosszú életet kívánni kiskutyámnak, Barninak, aki bearanyozza az életem. |
Tegnap történt,hogy elvittem a kutyusom, mert annyira csdomós volta szőre, hogy anyukám azt mondta megy a kutya az udvarra v. a kozmetikushoz.Én amúgy is elvittem volna de nem volt elég pénzem hozzá de végülis kis segítséggel sikerült.Elvittem a kozmetikushoz de előtte beugrottunk mert megkaphatta az első veszetségiét.Az oltás után átvittem a kozmetikushoz aki majdnem hátast dobott milyen csúny az én Smileikám.Aztán 1 és fél óra múlva mentünk érte és nem ismertem meg.Volt már egyszer kozmetikusnál de akkor jobban fölismertem,mert valamalyest hasonlított.Most nem...kb. 1,5 cm-re levágta a szőrét de ős is és én is könnyebben vagyok,mrt csak reggel átfésülöm a szőrét és kész is.Anyira cuki lett.
Prisz |
Szióka, hallgasd most meg, elmesélem Neked igaz történetem egy icipici darabját, egy picike darabját, mely számomra a legfájdalmasabb volt.
„Ébredezek… a világ zsong körülöttem… fázok… homályosan, nagyon furcsán látom Mamit. Beszél hozzám… - Murray, kicsikém… Hangfoszlányok furcsa kavalkádja visszhangként lüktetnek fejemben… Mi történt velem?
A vizestálam előttem, nagyon szomjas vagyok. De mi történik?… Nem tudom megmozdítani a fejem!…És…és valami fáj, nagyon fáj! Felnyüszítek.
Mamám könnyes szemekkel néz rám, megsimogatja óvatosan a buksimat és potyognak a könnyei… Kanál segítségével ad nekem vizet, amiért nagyon hálás vagyok. Percekkel később fájdalmam csitul.
Nem értem mi történik velem… - utolsó emlékképem mindössze, hogy a parkban voltunk, megismerkedtem egy nálam sokkal nagyobb kutyával… aztán hirtelen belém szúr egy éles fájdalom és elveszítem kapcsolatom a külvilággal - …szörnyen fáradt vagyok…
Az álmosságtól szemeim lecsukódnak … vagyis…vagyis a bal szememet nem érzem! Nem tudom kinyitni a bal szemem! Mozdítására villámként ismét belém nyilal kisebb fájdalom, de ez már keveredik az álommal…
Hosszú napokon keresztül nagyon beteg voltam, nem is ettem, és csak arra gondoltam, a legjobb lenne meghalni. Ám ekkor jött egy fénysugár és rádöbbentem… Küzdenem kell tovább, nem adhatom fel!…
Küzdöttem és meggyógyultam, igaz most már másképpen - csak egy szemmel - látom a világot… mégis boldog vagyok.”
Most csak ennyit szerettem volna Neked elmesélni, pedig rengeteg történetem van. Ámbár ha ellátogatsz saját oldalamra, http://www.myrthaya.com/murray/start_murray_start.html továbbiakat találhatsz fotókkal illusztrálva.
Üdvözlettel: Frenetikus Frenczy Brúnó (egyszerűbben mondva) Murray |
Az én kutyámnak elég furcsa története van. Bichon havanese a fajtája és tudni kellk róla, hogy nagyon kis termetű. Anyukám egy Kecskemét melletti faluból hozta én meg már nagyon vártam, hogy megkapjam a kis Mollyt. Nagymamám volt nálunk, és elterveztük anyával, hogy nem mutatjuk meg neki Mollyt mert nem tetszene neki az hogy kutya van a lakásban. Így, amikor megjött anyukám Mollyval, akkor kiküldtem nagyit, anya beszaladt a kutyával , de ugy hogy egy zacskóba volt a kis Molly, hogy ne vegye észre nagymamám, anya beadta az ablakon, és elvitte a nagymamámat, én meg egész este Mollyval voltam elfoglalva, és odáig voltam az örömtöl , hogy végre nekem is van egy SAJÁT kiskutyám. |
MESE A KUTYUSRÓL, AKI LEGYŐZTE A FÉLELMÉT
Kisütött a nap, jó meleg lett az egész környéken. Tökéletes idő egy kis Kimi-futtatásra. Ilyenkor alig bír magával, úgy lohol egészen az utca végéig. Ahol az utcánk a vele merőleges másikba torkollik, jön a balhé. Az ott lakó fickónak van néhány kutyája, akiktől Kimi nagyon fél. Mindig, ha meglátják, dühösen ugatnak, morognak, még egymásra is rátámadnak. (Fontos megjegyzés: a gazdáik is ilyenek - volt kitől tanulniuk a kutyáknak.) Ilyenkor rendszerint rohanunk az utca végéig, amíg abbahagyják a morgást.
Ezúttal azonban meg se nyikkantak. A szokásos, ijedt-félős szaladás helyett hetykén végigvonultunk az utcán. Mire a kutyák észbe kaptak, és elkezdték a szokásos műsort, már messze jártunk. Szokásos sétánk vége felé nagyobb kerülővel jöttünk vissza, kihasználtuk a rég várt szép időt. Egy kis mellékutcában Kimi három kutyussal találkozott, akik egy kerítés mögött figyelték. Egy hangos ugatás, mordulás nem hallatszott. Farkcsóválva, szimatolva, nyalogatva össze is barátkozott velük az én Kimim. Új ismerőseink közül az egyik éppen olyan fajta volt, mint az egyik agresszív kutya az utca végéről.
Hát amint jövünk vissza, és a kritikus utcába kanyarodunk, Kiminek nem akaródzik átmenni a másik oldalra. "Mi lelhette?" - kérdeztem magamtól. Hiszen csak nem akarhat az ugatósokkal találkozni! De megtette. Odafutott, és miközben rettegett ellenfelei gyűlölettel morogtak, ő odadugta nóziját, és sokáig mereven állt előttük. Aztán sarkon fordult, és átfutott az utcánkba.
Mi lelhette? Vajon bátorrá tette, hogy nem kiabáltak ránk a séta elején? Vagy a másik kutyával találkozva rájött, hogy ez a fajta nem veszélyes? Esetleg megunta, hogy folyton "gyáván" megfutamodik, és önmagának akart bizonyítani? Mindenesetre bizton állíthatom, hogy megtette, ami még egy embernek sem kis feladat: szembe mert szállni a félelemmel.
Zsófi (//nudlikimi.gportal.hu) |
Tanyán lakunk és elég sok kutyánk van. A legfiatalabb az öcsém Jack Russel terrierje valami tündéri. Érkezése után pár nappal már megismerkedett az unokahugom kistacskójával, aki akkor már valamivel nagyobb volt mint ő. Azt találták ki, hogy a virágláda alatt mindkettőnek átfért az orra, és mivel mindketten kotorékebek, nem közvetlenül játszottak, hanem a láda alatt. Ugattak, morogtak, csipkedték egymás orrát, de nem bújtak ki a láda alól...
Egy másik alkalommal kimentünk célbalőni, és letettük a földre a golyókat. Kis idő multán le nyúltunk, de a töltények nem voltak sehol. Persze mindenki vádaskodni kezdett. Felkutattuk az egész környéket, töltény sehol... Elindultunk a házhoz és út közben megtaláltuk a töltényes dobozt . Teljesen üres volt! Kiderült, hogy az öcsém kutyája, ez a csibész elvitte! Örülhettünk neki hogy nem ette meg... |
Pár hete történt. Gondoltam, kimegyek zsemléért a boltba, ami tőlünk pár utcányira van. Sose zártam be ilyenkor a kaput, hiszen nemsokára visszatértem. Megyek, megyek, mit sem törődve Kimi nyüszítésével. Sebaj, mondtam kőszívvel, majd ha hazajövök, játszunk egyet.
Megyek, megyek, már félúton vagyok, mikor egyszer csak - zumm - elsuhan mellettem egy fehér atomrakéta. Kimi volt. A kis okos kinyitotta az ajtót! A mancsával nyomta le a kilincset. Én mégis nagyon megijedtem, mert ilyenkor üvölthetek neki, nem jön vissza. Márpedig féltem, hogy berohan a busz vagy egy kocsi alá.
- Kimi, hozzám! - jelentettem be keményen. Le se tojt. - Kimi, hozzám! Kííími! Hozzáááám! HOZZÁM!
Pár idős néni figyelte, mit üvöltözöm. Amikor elkezdtem rohanni a kutyám után, már többen is bámultak minket. A fél szomszéd utca kijött azt bámulni, ki ez a barom, aki az utcán fut és üldözi az elszabadult kutyáját. De csak elkaptam a grabancát a szökött Kiminek. Bezártam a kertbe, és elmentem a boltba - ezúttal cicám, Nudli kíséretében...
Zsófi, Nudli és Kimi (www.gportal.nudlikimi.hu) |
Szatymazi gyerektábor 2004, a vakáció második hete. Négy fiú (köztük én is) aggódik egy kis faházban valami gyanús fénytől, és egerektől, satöbbiktől. Végül az egyik srác kimerészkedik jóval éjfél után a házból, majd ijedten rohan vissza. Egy kutyát látott a kispályán!
Nem nagyon akaródzott elhinni, de mégis majd' hogy nem magunk alá csináltunk. Rettegve aludtunk el, mondván, hogy úgyse jön az be.
Másnap egy kis tacskó verte az avart a farkával a szomszéd házikó mögött. Hát ettől ijedtünk meg??? Nahát... A gyerekek odaszoktak a lustán fekvő kutyához, ami a kerítés alatt be is tudott jönni, ha szendvicset dobtunk oda neki.
Sokat tanakodtunk, mi legyen a neve, aztán kitalálták, hogy legyen Fütyi. Bár szuka volt, ráragadt ez a név. Az egyébként is sűrűn henyélő eb napról-napra lustább lett, akár már bombát is lehetett volna mellette robbantani, akkor se ment volna arrébb. Éjszaka viszont mindig bekúszott a kispályánál ásott másik bejáratán, és a táborozók éccaka rendszerint megijedtek tőle.
Utolsó előtti éjszaka, amikor egyik haverommal kimentünk a focipálya (és a tábor) legsarkába csillagokat nézni, haverom mondta, hogy mi az??? Mondtam neki, hogy egy árnyék, és ezt ő is jóváhagyta. Aztán kitalálta, hogy mi lenne, ha megmozdulna, vagy megszólalna. Aszontam, biztos becsinálnánk. Majd egyszer csak az árnyék: vuff-vuff vuff-vuff! Hallani lehetett, hogy itt rohan mellettünk egy kutya a búzatábla szélén, és ez nem a Fütyi. Usgyi loholtunk a faházba, majd lihegve tanakodtunk, és megvitattuk, milyen eb lehetett. A hideg rázott ki annak a gondolatára, hogy egy hülye kuvasz császkál éjjel odakint, és be is jöhet akár. Arra számítottunk, hogy bármely pillanatban beugrik a viskóba, aztán nekünk lőttek.
Az utolsó este be is jött, és Fütyivel szórakozott. Mondták, hogy egy német juhász az. Akkor már nem féltünk. Kutyás történeteink itt véget is érnek, mert másnap mentünk haza. Szegény Fütyit meg hagytuk, hagy ásson még nagyobb gödröt a földbe csóváló farkával.
Kovács Péter |
[Friss hozzászólások] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
